Mi a párkonzultáció?

Olyan ülések sorozata, amelyet egy (igény esetén kettő) szakember vezet, és amelyben egy pár vesz részt.

Mi a családkonzultáció?

Olyan ülések sorozata, amelyet kettő szakember vezet, és amelyben egy egész család vesz részt.

A pár/családkonzultáció időtartama

A konzultációkat általában 2 hetes gyakorisággal javasolt tartani, a folyamat hossza 5-6 üléstől akár a 20-22 ülésig is terjedhet, a probléma jellegének függvényében. Az ülések előrehaladtával a találkozások gyakorisága ritkítható. A lezárást követően 3-6 hónappal egy utánkövető ülésre kerül sor a résztvevőkkel.

Egy ülés időtartama 90 perc, ahol kettős vezetés esetén nagyjából 60 perc után 5-10 perces szünet következik.

A pár/családkonzultáció célja

A pár, család megsegítése, hogy az adottságaikhoz, lehetőségeikhez képest optimálisan működő párrá, családdá váljanak, amelyben a tagok jól érzik magukat, a felmerülő nehézségeket akár együtt, akár a másikat támogatva meg tudják oldani.

A változások nem az üléseken történnek, hanem a párok, családok otthonaiban. Mi csak az ehhez vezető úton, az új egyensúly kialakulásáig kísérjük Önöket.

Milyen esetekben érdemes ehhez a módszerhez folyamodni?

• sok veszekedés van a családban, állandóan ugyanazokon a dolgokon tör ki a vita,
• nem értik meg egymást, nem találják a közös hangot,
• érzelmileg megterhelő élethelyzet esetén – például válás, munkahely elvesztése, haláleset vagy tartós betegség miatt,
• transzgenerációs traumák befolyásolják a párkapcsolatot, családi életet,
• egyedül neveli gyermekét,
• gyermek jelentős viselkedésváltozása, pszichoszomatikus tünet gyanúja esetén,
• az iskola valamilyen tanulási, magatartási, lelki nehézséget jelzett,
• valamelyik családtag túlságosan belevonódik az életükbe.

A családkonzultáció szemléleti háttere:

A családot, mint egy dinamikusan változó  rendszert szemléli, ahol a családtagok kölcsönösen hatnak egymásra, és a rendszer (család) egyik elemének (családtag) változása szükségszerűen hat a többi elemre és fordítva. A problémás viselkedést nem csak az érintett szempontjából vizsgálja, hanem a családi működés egészét érintő zavarként közelíti meg, amely révén a család egy diszfunkcionális egyensúlyi állapotba került, azaz nem valamelyik  „problémás” családtaggal, hanem az egész családdal foglalkozik, feltárva az ismétlődő viselkedési láncok sorozatát, a kommunikációs mintákat, az éppen aktuális életciklusból eredő nehézségeket.

 Mi történik a konzultációk alkalmával?

• Az első alkalom során megbeszéljük az együttműködés kereteit, és közösen meghatározzuk a konkrét célokat, az elérni kívánt változást. Ha ez nem sikerül azonnal, az első interjút folytatjuk a következő találkozáskor. Amennyiben három-négy ülést követően sem sikerül szerződést kötünk, átbeszéljük ennek okait, illetve végig kell gondolni, hogy a fennálló probléma megoldására a pár/családkonzultáció, mint módszer, alkalmas-e.
• Feltárjuk az eddigi normatív és paranormatív kríziseket, és hogy ezekben az esetekben milyen megoldási technikákkal operált a pár, a család.
• A jól működő folyamatokat megerősítjük, a már nem működő megoldások helyett újakat keresünk. Segítünk felismerni a család erőforrásait és ezek alkalmazását és közösen új technikákat, működési módokat dolgozunk ki.
• Rávilágítunk a szerepek, határok diszfunkcióira, segítünk visszarendezni az egyes alrendszereket.
• Feladatokat adunk otthonra, melyeket a következő alkalommal megbeszélünk.

 Mi NEM történik a pár/családkonzultáció során?

• Nem keressük ki a hibás.
• Nem foglalkozunk aránytalanul hosszan a múlttal, mert nem a lelki mélységek feltárása elsősorban a cél.
• Nem adunk konkrét tanácsokat.

Mikor ellenjavallt a családkonzultáció?

• Ha valamely visszafordíthatatlan tendencia a család felbomlásának irányába hat.
• Ha a családban pszichiátriai betegségben szenvedő, vagy korrigálhatatlan destrukciót, kriminalitást mutató családtag van, a vele együtt végzett munka.
• Ha valamelyik családtag képtelen az őszinteségre, a hazugság és hamisság hatja át a családot.
• Merev, ellenséges kulturális, vallási vagy egyéb előítélet a terápiás beavatkozással szemben, vagy olyan extrém merev ellenállás néhány családtagban, amelynek az áttörése pszichózist vagy pszichoszomatikus krízist eredményezhet.
• Nem családként együttélő személyek anyagi, jogi nézeteltérései esetén.