A mozaikcsaládok meghatározásánál hasonló nehézségekbe ütközünk, ugyanis más-más névvel illetjük ezeket a családokat: szétvált család, patchwork-család, mozaikcsalád, gyermekét egyedül nevelő szülő, újraházasodott család, nevelőszülők, vér szerinti szülők, pótcsalád stb. Némelyiknek pedig igencsak negatív, avagy stigmatizáló kicsengése is lehet, pl. mostohacsalád.
Számomra a „mozaik” vagy „patchwork” jelző a leginkább elfogadható, hiszen a mozaik darabkákból végül összeáll egy egész kép, valamint a foltvarrás során sem teljesen véletlenszerűen, hanem bizonyos szisztéma szerint kapcsolódnak egymáshoz a minták (azaz a családokat létrehozó emberek), ezáltal kialakítva valami újat. Így párhuzamba állíthatóak a fogalmak, de a mozaik szó talán közérthetőbb és nem csak szakmai berkeken belül használatos.
A mozaik családok lényege tehát, hogy válással (özvegységgel stb.) és újraházasodással, valamint akár újabb gyerekek születésével a szűkebb értelemben vett, „nukleáris” család megszűnik, és helyette egy térben és időben sokkal kiterjedtebb hálózat jön létre, amelynek tagjai akár együtt laknak, akár nem, tudják a másikról, hogy valamilyen szinten hozzájuk tartozik. Az együtt élők között gyakran előfordul, hogy ugyanabban a szituációban más-más szerepben van egy felnőtt, hiszen lehet, hogy az egyik gyermeknek a vér szerinti szülője, míg a másiknak „csupán” mostoha- vagy nevelőszülője. Azaz nem mindig egyszerű meghatározni, hogy ki van kívül és ki belül a családon. A kapcsolatok keresztül-kasul bogozódnak, a zártság – nyitottság kérdése más értelmet nyer, hiszen az is lehet, hogy időközönként betoppan valaki, aki bizonyos időre a család része lesz, majd távozik.
A mozaikcsaládok tagjainak azonban, a már korábban említett előítéleteken túl – azaz hogy ők nem „normális” családban élnek – nemcsak ezzel kell megküzdeniük, hanem a veszteségekkel, a rendszeres elválásokkal, az új család felől érkező kritikával, a szerepek összemosódásával és nem utolsó sorban a lojalitáskonfliktussal.
Szerethetem-e a mostoha/féltestvéremet? Jóban lehetek-e anyukám/apukám új párjával?
Továbbá a túl gyakran változó családi felállás vagy az éppen jószándékú, de túlbuzgó ("nyomuló”) partner inkább elbizonytalaníthatja a gyereket.
Szót kell-e fogadnom valakinek, aki nem a szülőm? Inkább senkit nem kedvelek meg, mert hiszen a második anyukám/apukám is elhagyott…stb.
Nagyon sok konfliktus, sértődés és későbbi sérülés származik abból, ha a szülők nem veszik figyelembe a gyerek tempóját, ha túl korán és/vagy túl nagy szerepeket kapnak az újonnan érkezettek. Ezekre sok példát olvashatunk a szakirodalomban is, de néha elég csak a saját környezetünket megfigyelni.
A következő bejegyzésben arról lesz szó, hogy milyen nehézségekkel küzdhetnek a mozaikcsaládok, ezen hogyan lehet segíteni, valamint arról, hogy mi is az a szülői elidegenítési szindróma.
