Magyar megfelelője nem igazán van a szókapcsolatnak, talán másokért élő embernek vagy másoknak a kedvére tevő embernek lehetne fordítani, bár ez sem fedi le teljesen az eredeti kifejezést. Egy olyan emberről van szó, aki rendkívül készséges, mások kedvelik, és akihez szívesen fordulnak, mert szinte biztosak lehetnek benne, hogy segítséget kapnak tőle. Mindenre megkérhető, mert nem nagyon mond nemet, vagy ha igen, hamar meggyőzhető. Mindent meg akar tenni azért, hogy elfogadják, kedveljék, még azon az áron is, hogy esetleg ez már neki vagy akár a családjának, partnerének valójában rossz, kellemetlen vagy terhes. A cselekedeteit mások reakciói határozzák meg, tetteit ezektől teszi függővé és ezek irányítják. Tehát mindenkivel nagyon segítőkész, kivéve saját magával. És mi van emögött? Óriási félelem az elutasítástól, önbizalom hiány, alacsony önbecsülés. Azt hiszik, önmagukban ők nem szerethetőek, csak akkor fogadják el őket, ha mindig mindent megtesznek a másikért. Az természetes, hogy az ember tiszteletre, szeretetre és elfogadásra vágyik, az viszont már egészségtelen, ha ezt mindenkitől szeretné megkapni.
Honnan lehet tehát tudni, hogy nem egy önzetlen jótevővel, hanem egy people-pleaserrel van dolgunk? Figyelmeztető jel lehet, ha valaki gyakran figyelmen kívül hagyja a saját szükségleteit, nehezen lazít, és sokszor bocsánatot kér olyan dolgokért, amelyekről nem is tehet. Bárkivel egyet tud érteni, mert nem akar csalódást okozni még azzal sem, hogy valamiről más véleménye van, mint a másiknak. Szinte képtelen nemet mondani és kényszeresen kerüli a konfliktusokat. Folyamatosan a pozitív megerősítéseket keresi, és ezért akár képes túlzásokba is esni. Nem tud mit kezdeni magával akkor, ha nincs megoldandó feladata, ha senki nem kér tőle semmit. Amikor azonban túl sok lesz az elfojtott indulat, harag, frusztráció, akkor átmehet egy passzív-agresszív működési módba, amelyet viszont már a környezete fog nehezen tolerálni, és emiatt konfliktusok alakulhatnak ki. Ennek feloldásaként viszont egy people-pleaser megint egyre több-és több energiát tesz a másoknak való megfelelésbe, a konfliktusok (felszínes) elsimításába, hiszen az ő értéke és önbecsülése kizárólag ezen alapul. Nehéz vele szoros kapcsolatban lenni, hiszen kiszámíthatatlan, hogy éppen mit, hogyan tesz.
Mit lehet tenni, ha valaki magára ismer vagy a családtagjai, barátai jelezik ezt neki?
Meg kell tanulni nemet mondani és szintetizálni a mások irányából érkező pozitív és negatív visszajelzéseket. Ezt célszerű kis lépésekkel kezdeni, például megszabadulni attól a szokástól, hogy azonnal igent mond valamire. Adjon időt magának végiggondolni, hogy jó szívvel tudja-e az adott kérést teljesíteni? Próbáljon a saját szükségleteire fókuszálni. Segít a határok meghúzásában, ha elismeri, hogy joga van nemet mondani. Kezdésnek kipróbálhatja például, hogy milyen érzés nemet mondani valami apróságra, és nem kifogásokat keresve megúszni a nemet mondást. Mondja el a véleményét valami egyszerű dologról, vagy foglaljon állást valami mellett, amiben hisz. Hasznos lehet listát készíteni azokról a dolgokról, amiben változtatni szeretne, és gondolja végig, melyikkel tudná kezdeni.
Ez egy hosszabb tanulási folyamat, akár szakemberrel, akár egyedül vág bele valaki ebbe a munkába. A felismerést követő minden egyes lépés azonban segít abban, hogy a későbbiekben kiegyensúlyozott kapcsolatban lehessen önmagával és a környezetével.
